Nemrég barátnőmmel arról tanakodtunk,hogy milyen sütit süssünk a hétvégén. Valami olyat szerettünk volna,amit mindenki szeret,de még nem jön ki a fülünkön,mert minden héten olyan sütit eszünk.
Elkezdtünk hát ötletelni. Sorra vettük,ki mit szokott,majd lassan előjöttek a régi ízek emlékei. Milyen jó is volt az anyu és a nagyik süteményei.
Gyerekkoromban igazán jó dolgunk volt,mert mindkét nagymamám és anyu is isteni sütikkel kényeztettek el minket a tesóimmal.
Egyik nagymamám “fejből “sütött,másik nagyikám pedig egy füzetbe írogatta kedvenc receptjeit. Egyszer belekukkantottam,hogy milyen titkok lapulnak benne,de leírta a süti névét és a hozzávalókat,majd kb ennyi hozzáfűzni valót: “összegyúrjuk,pihentetjük,aranybarnára sütjük…” Rá is kérdeztem,hogy: “de mama honnan tudod,h miből mennyi kell??” Ez volt a válasz: “Ezt érezni kell….” És tényleg…milyen igaza volt….:)
Lássuk,melyek voltak gyerekkorunk népszerű süteményei:
Ez az a süti,aminek szerintem senki nem tudta pontosan a nevét.:) Nagyikám csavart diósnak nevezte és mindig megengedte,hogy mi gyerekek tegyük a lekváros részbe a meggyeket.:)
Minden szülinapon jelen volt a torta mellett. A tészta szigorúan zsírral készült,két szélén lekvár és meggy szemek,közepén diós tojáshab.
Nincs olyan ember szerintem, nem ismeri…Könnyű mézes piskótatészta,csokis masszába mártva,kókuszba forgatva. Én kb kettőt tudtam megenni belőle,de imádtam:)
Nagyikám világbajnok sütije. Tesómmal imádtuk.Egyszer annyit ettünk belőle,hogy éjjel álmomban üldöztek a rolók…:) Azóta nem ettem:))
Könnyű sajtkrémmel volt töltve,végei reszelt sajtba voltak mártogatva.
Volt belőle édes változat is,de azt nem szerettem.:)
Egyszer ettem,mély nyomot nem hagyott bennem,a tésztája viszont finom volt.
A mák és dió rajongóknak igazi katarzis lehetett.:)
Jó kis hétvégi móka volt darálós kekszet gyártani. Anyu összegyúrta a tésztát.(Fele szigorúan kakaós volt)
Mi pedig a tesómmal kiválasztottuk,hogy milyen alakú kekszet szeretnénk és felváltva “darálhattuk”:)
Volt hozzá egy speckó kis gépezet,amibe bele kellett tölteni a tésztát,az elejére különféle előlapot lehetett szerelni,ízlés szerint ki milyen kekszet szeretne. Volt belőle húsdarálóra szerelhető előlap is:)
Mindenki ismeri,mindenki szereti…
Olyan,mint a húsleves-kis adagot nem lehetett belőle készíteni. És nincs az a mennyiség,amit nem tudtunk volna elpusztítani….:)
Ebben anyu volt a világbajnok:) Jó kis Hitler szalonnával volt megtöltve. Nekem a piros lekváros volt a kedvencem.
Anyu másik specialitása. Kakaós piskóta barna és fehér krémmel. Isteni volt és nem volt émelyítően édes. Ünnepi süti volt nálunk,mert nagyon finom és mutatós.
Sajnos csak ilyen képet találtam a neten,de anyué sokkal szebb volt,mindig el voltunk alélva tőle,hogyan tudja olyan szépen feltekerni. 😀
A szlovákiai rokonoknál ettünk mindig. Ők általában búcsúkor készítettek,és mi általában búcsúkor látogattuk meg őket…így évente minimum egyszer ettem ilyet..:)
2 féle piskóta rózsaszín pudingos krémmel felváltva összeragasztva,csokival leöntve,szigorúan ferdén felvágva:)..Szerettem azt hiszem…
Igazi karácsonyi süti. Minimum 4 lapból készült,nálunk 6-ból,lehetett simán csak a mézes fehér krémmel tölteni,de volt aki csempészett bele 1 sor lekváros részt és persze a tetejére került az elmaradhatatlan Katica tortabevonó.
Nektek mi volt a kedvenc sütitek gyerekkorotokban?
Képek:Google
