Mint már az első bejegyzésemben megírtam,az ötlet,hogy csokigyárat nyissunk onnan indult,hogy nem szerettünk volna ismét haszontalan ajándékokat adni a családtagjainknak,barátainknak,karácsonyra.
Végül az üres lista fölötti ücsörgés meghozta gyümölcsét:Párom a megvilágosodás fényével a szemében felkiáltott:-“Legyünk kreatívak!” Ööööö,jó legyünk.De hogy egész pontosan ez mit is takart addig a pontig nem volt világos számomra,amíg ki nem fejtette bővebben az elképzelését. “Készítsünk ajándékot mi magunk.Sk.” Jaaaaa,áhá. Jó,legyen.
De mi legyen az??? Kb eddig jutottunk aznap.De már ez is több mint egy üres ajándéklista.
Másnap a városban sétálgatva láttam meg ŐT. Kidolgozott alakjával,hajlékony,ruganyos testével teljesen elvarázsolt. Ahogy a napfény megcsillant az üvegen,szinte látni véltem,hogy rámkacsintott. Ő kell!! Bementem hozzá és megérintettem.Pont olyan puha és ruganyos volt,mint amilyennek első ránézésre tűnt.Hát megvettem életem első szilikon csokiformáját.
Boldogan vittem haza legújabb kincsemet és tettem le párom elé diadalmasan az asztalra. “-Meg van! Csokit fogunk gyártani!” Párom arcán abban a pár másodpercében,míg feldolgozta a hallottakat igen sokféle érzelem átfutott,de végül így konstatálta:” Jó,de te takarítod ki a konyhát”:) Valahogy az az érzés kerített hatalmába,mint amikor életem első kiskutyáját kikönyörögtem szüleimtől,akik persze belementek,de közölték:”Jó,de te viszed sétálni és te fogod etetni” Azt hiszem,mindannyian tudjuk,hogyan szokott ez az ígéret végződni….:))
Majd felmerültek az újabb kérdések.-Hogy álljunk neki? Mi kell hozzá? Melyik a legjobb alapanyag? Milyen ízű legyen? stb stb. De kitartásunk és elszántságunk meghozta gyümölcsét. Pár nap felkészülés,utánaolvasás és próbagyártás után ünnepélyesen is megnyitottuk konyhánkban a csokigyárunkat. Az első körben csak én készítettem és igen,kitakarítottam magam után mindig a konyhát. Napról napra újabb ötletekkel álltunk elő. Párom közben távolról figyelte az eseményeket és ő lett a hivatalos csokikóstoló. De mivel olyan jó ötletei voltak így hamarosan előléptette magát kreatív igazgatónak. Én meg dolgoztam a soron:)) Majd egy kis idő múltán a távolról megfigyelés helyett kicsit közelebb merészkedett. Először csak a konyhaajtóig,majd,mint a kis Herceg a rókához minden nappal kicsit közelebb jött.Míg egyik nap azon nem kapta magát,hogy épp a csoki hóember gombjait díszítgeti fehércsokival. Így bővült ki a gyárunk két főre.:)
Első próbálkozásunk eredménye egy kistányérnyi csoki lett. Majd mire feleszméltünk és eljött a karácsony már az egész lakásban csoki volt. A hűtőben,az ablakpárkányon,csokis ujjlenyomat az ajtókon,a hűtőn:)
Szilikonforma készletünk napról-napra bővült . Első nagy szerelmem után jött egy újabb más formákkal. Először csak szivecskék,később a levél és hóember formák,majd a téglalap és rózsa alakúak.Majd megérkeztek táblás csoki gyártásához a formák:)Innentől nem volt megállás. Magába szippantott minket a csokigyár.:)
Persze gondolni kellett mindenkire: Van aki csak az étcsokit szereti,van aki csak a fehéret. Van aki nem szereti a töltöttet,van aki csak a töltöttet eszi meg. De a töltelék sem mindegy. Bár itt már csak a képzelet szabhat határt. Nálunk készült kandírozott narancsos,kókuszkrémes,meggyes,marcipános,tojáslikőrös és még vagy 20 féle.
Majd eljött a karácsony.Minden csoki ünnepi csomagolásba került,és büszkén várta leendő gazdáját a karcsonyfa alatt.Végre sikerült olyan ajándékot adni,amit mi készítettünk és mindenki ízlésének megfelelt.
Jelentem a csokiknak nagy sikere volt,még kevés is lett,így idén még néhány szilikonformát kell vásárolni és már most el kell kezdenünk a csokikat felvásárolni,hogy ne járjunk úgy mint tavaly…De ez egy másik történet:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: