Csak nézed a kijelzőt és rohannak a percek de nem hiszed még mindig el,hogy ez veled történik meg..Gondolatban százszor újraéled az elmúlt perceket,a beszélgetést,de nem érted. Hogy történhetett ez meg…?Ordítanál,üvöltenél,hogy ez nem lehet,még nem,hisz annyi tervetek volt még és -azt hitted- még annyi időd…
Csak ülsz és csendben hullanak a könnyeid. Hisz tegnap még beszéltél vele,megsimogattad kezét,az nem lehet,hogy vége..Hogy most,hogy így…Búcsú nélkül…
Állsz a sírja mellett és a fejfát olvasod,lassan egyenként minden betűt sorra veszel…Majd suttogva csak,hogy más ne hallja elolvasod újra és újra. Ekkor valami mély fájdalom telepszik rád,a felismerés. A kimondott szavak valósággá válnak. Hát igaz,ez nem csak egy rossz álom….Ennyi maradt,ez a sír,ez a fejfa őrzi..És te a szívedben…… Örökké…
Nyugodj békében!
Kép: Google
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: