Nyakunkon a karácsony….
Tudom,tudom addig még van Hellóvíííín és Mikulás is,de az ijesztgetésből már kinőttem a Télapó pedig ebben a korban már aligha hoz meglepetéseket.
Szóval karácsony…Ha karácsony akkor végre beindulhat a karácsonyi praliné gyártás:)
Ez úgy kezdődött,hogy tavaly december környékén még mindig tanácstalanul üldögéltünk párommal az üres ajándéklistánk felett. Semmi ötletünk nem volt,hogy kinek mit adhatnánk,és nem szerettem volna úgy járni,mint pár évvel ezelőtt,mikor december 24.-én délben még az utolsó ajándékok után szaladgáltunk ,persze lista és ötletek nélkül. Így sikerült vásárolnunk néhány jónak és ötletesnek tűnő,”valamire csak jó lesz ha másnak nem,hát porfogónak” ajándékot. -Azt hiszem néhányotoknak ismerős ez az érzés:).
Szóval ajándékok pipa,csomagolópapír,masni pipa. Nagy boldogan,hulla fáradtan csomagokkal a kézben beestünk az ajtón,mire tudatosult bennünk a szörnyű felismerés: Elfelejtettünk karácsonyfát venni….Autóba be,vissza karácsonyfát keresni..(Ismétlem a hatás kedvéért,hogy mindez december 24.-én délután.)Szerintem már akkor tudtuk mindketten,hogy lehetetlenre vállalkozunk,mikor becsuktuk magunk mögött a bejárati ajtót,de így nem lehet azt mondani,hogy nem tettünk meg mindent a karácsonyfáért.
Szóval rohanunk vissza a városba,de mint már kitalálhattátok amíg mi délelőtt ajándékok után szaladgáltunk,addig a faárusok azon munkálkodtak,hogy minden fa elkeljen. Jelentem sikerült nekik.Irány haza,legalább az ajándékok legyenek becsomagolva. Útközben kreativitásunknak nem szabva határt azon tanakodtunk miből lehetne karácsonyfát gyártani.(mézeskalács,sörösüveg stb stb).Az esélytelenek nyugalmával autóztunk haza felé ,mikor az út szélén megláttunk egy fenyőfa alakú táblát,ami jelezte merre találjuk a kincs helyét.(Mint utólag kiderült ,aznap 3-szor mentünk el a tábla mellett és a kalandunk innentől a 3-as szám jegyében folytatódik.) Miután végig döcögtünk egy keskeny földúton,egy pajta előtt kötöttünk ki. Ekkor a házból 3 gyerek jött ki,mind3-nak volt egy -egy kutyája. Itt még próbáltuk tartani magunkat,de mikor bevezettek minket a pajtába és megláttuk a 3 db fát kitört belőlünk a nevetést. (Itt ne menjünk bele,hogy ők vajon mit gondoltak rólunk.)Szóval 3 fa,mindhárom legalább 3 méter magas. Néztünk a fákra majd a kis Corsánkra majd ismét a fákra. Vigyük a legkisebbet(ezen a ponton már a 3 gyerek is elvesztette minden tartását és könnyesre nevették magukat ) Ennél már csak az autó-fenyő kombináció nevettetett meg minket jobban. Minden honnan fenyőágak lógtak ki szegény autóból. Megköszöntük a lehetőséget és elbúcsúztunk.Nagyobb kihívást már csak a fenyő legdúsabb részének megkeresése jelentette-mivel több ága volt mint tűlevele.Talán kicsit ferde is volt,de a miénk volt:)
Szóval soha ne adjátok fel a reményt!!!:)És soha ne kérdezzétek meg a megajándékozottat,akinek épp zenei cd-t adsz át,hogy szereti-e azt az előadót/zenekart…De erről majd legközelebb….
Kommentek